Bazi nagy görög körút - túlélni 4500 kilométert

Ákossal tavasszal hozott össze a sors... Egy kis segítséget kért motoros túra tervezéshez, pechemre -mi autós népek vagyunk- nem igazán tudtam sok tanácsot adni...

Pár hónap múlva kaptam egy remek leírást az útról!
Érződik rajta a kaland, az utazás és a szabadság hangulata, nagyon köszönöm, hogy Ákos ezt megosztotta velünk és megengedte élményeinek leközlését is! :)

--

Időpont: 2011.05.04-22.
Résztvevők: Ági, Ákos, Bagoly /750-es Honda shadow/

A terv: Győr-Tompa-Belgrád-Bitola-Meteorák-Delphi-Korinthos-Nafplio-Leonídio-Geraki- Gythio-Kokkála-Kalamata-Methoni-Kiparissia-Rio-Astakos-Preveza-Igoumenitsa-Korfu- Saranda-Durres-Podgorica-Szarajevó-Eszék-Győr.

Régi álmom ez az út, de valami mindig közbejött. Most végre sikerült. Egy rossz terv is jobb, mint a semmilyen, Methoni kimaradt, Monenvassia beugrott helyette. Hogy mit nyertünk, mit vesztettünk ezzel, nem tudom, de nem is érdekel.

Előkészületek. A szokásos infószerzés egész jól sikerült, sok és jó tanácsot kaptunk, többségét igazolta az élet. A szállásokat nem kempingre terveztük / öregség, hideg, sok csomag /. Annyira szezonon kívül voltunk, hogy biztosra vettem, mindenhol lesz szoba. A valóság még sokkal jobbat is hozott a szállás terén, de majdnem éhen haltunk a nem túl látogatott helyeken.

Csomagolás. Ellentétben sok társammal, az én vízhordóm tökéletesen tisztában van a bőrtáskák köbtartalmával. Az úton beiktatott „pihenőnapokon” kimosott, mindenből van kicsi, sőt még kisebb. Esőruhát nem vittünk, szabadságon vagyunk, megállunk, ha nagyon esik. Nem igazán autentikus a motor habitusához a cordura, viszont vízlepergető és a bőr kevésbé alakítható a hőmérséklethez.

Az út.
Ha rossz a főpróba, jó az előadás. 05.03-án délután akartunk indulni Tompáig, hogy másnap nagy levegővel Vranjska banjáig eljussunk. Szakadó eső, ráadásul a Sárga panzió is aznap becsukott. Ezzel az egyetlen „itt megalszunk” terv is füstbe ment. Sebaj, másnap délelőtt indulunk.

Hideg, borult idő, még a nadrágbélés is kellett. Belgrádnál utolértük az esőt, de nem volt veszélyes. Hamar elállt, meg is száradtunk. A tanácsokkal ellentétben megálltunk egy út melletti motelben a szendrői elágazás előtt /drága, viszont sz..r, de ott volt/. Az egyetlen, de nem elhanyagolható előny Bagoly garázsa volt. / 496 km./

Másnap reggeli, tovább az utált autópályán, de nincs más. Macedóniában le akartam térni Bitola felé, de a hegyek között rendesen esett. Maradtunk a völgyben, a pályán Thessaloniki felé. A szerb és a macedón szakasz jó, de a görög oldal pocsék /legalább ingyenes/.

Nyugatra fordulva viszont elállt a levegőm az E 90-es úton. A lenyűgöző szó kevés. Körben 1800-2000 m-es csúcsok felhőben, alagutak, viaduktok. Kozaninál döntöttünk úgy, hogy mára elég, segítséggel találtunk egy hotelt a városban, nagy előtető, Bagoly jól aludt. /697 km/.

Harmadik nap. Végre elhagytuk a pályát, irány Kalambaka, Meteorák! Most már a gumi széle is kopott, a közepe csak akkor ért le, ha bal-jobb váltás volt. A vidék gyönyörű, az út /15-ös/ kifogástalan. Futtában kolostornézés, elég a Nagyot megnézni.

Itt követtük el az út legnagyobb tévedését. Kalambakában már készülődtek a turisták etetésére, de még kellett egy jó óra a feltűzött húsoknak. Agresszív kismalac: nem várok! Félig éhen halva egy motoros rendőr segítségével találtunk végre egy kifőzdét. Az út menti éttermek vagy bezártak, vagy kávézóként működnek.

Tisztelegtünk Leonidasz emlékművénél, majd még kanyargósabb hegyi utakon átvágtunk a 2000 m-es csúcsok között Delphi felé. Leértünk a völgybe, csodálatos olajfa erdőben megy az út. Ettől kezdve viszont drasztikusan megugrott Ági papírzsepi fogyasztása, én pedig még lassú menetben is zárt arcvédő plexivel mentem.

Olajfavirágzás, pollen, méhek. Letérő Delphi felé, lenyűgöző sziklaszirt, tetején kemping.

Szállodai szoba kategóriájú bungik, tető Bagolynak, szuper kilátás a tengerre /Korinthosi öböl/ és a Parnasszoszra. / 368 km /

Negyedik nap. Isteni reggeli a teraszon, melegszik az idő, bélések ki. / Ági azért a fölsőt bent hagyta./ Rövid kőnézés, messziről. Vagy fél nap ókori kultúraevés, vagy megyünk tovább, és csak az épen maradt történelmet vizsgáljuk.

A Peloponészoszi félszigetre való átjutást háromféle módon lehet megoldani: Athén felé kerülni az öbölt, át a csatornán, vagy komp Egio felé, vagy a Rioi hídon át. Én a kompot terveztem, Athént el akartam kerülni, a hídon pedig visszafelé jövünk. Egyébként az útvonaltervező is ezt ajánlja.

Némi keresgélés után megtaláltuk a hűlt helyét. A kikötőhöz vezető út nyűgös már egy vontatott lakókocsinak is. Minden zárva. Némi káromkodás után irány a híd. Az út szép, de ha kényszeres, már nem tudsz örülni neki. A hídra méltán büszkék, csodálatos, ellentétben a félsziget északi „autópályájával”, amit még ráadásul most bővitenek.

Szerencsére már megtanultam görögül vezetni / Ági szerint túlzottan is /, tehát a 60-as táblát minimum 1,5 – 2-es szorzóval kell figyelembe venni. Amint lehetett, letértünk az Argosi útra, és láss csodát, működő étterem a benzinkút mellett.

Mindjárt kipróbáltuk a szuflakit. Nafplio felé elmúltak a hegyek, az olajligeteket szabályos narancserdők váltották fel. Szinte mindenhol megvolt a szüret, csak a kertekben lehetett látni szedetlen fákat. 35 éve, szüleimmel voltam „tour de cultúr” ezen a részen / fiatalok kedvéért 3 évente 50 dollár/ fő erejéig mehettünk nyugatra/ és akkor a volt fővárossal /Nafplio/ szemben, az Argoli öböl túlpartján szálltunk meg Nea Kiosban. Kb. 5 km légvonalban a város, és csodálatos látvány.

Egyszerre látni mindhárom erődöt, a napnyugta furcsa fényében a várost,… a többi lányregény. Teljesen véletlenül sikerült ugyanott megszállni, mint akkor. Igaz akkor 6 szobával, egy kis földszintes kutyaól volt, viszont emlékeimben a kék járólap csodás volt. A járólapból már semmi nincs, de mikor mindez kiderült, előjött a 85 éves tulaj, és a fiaival / ők viszik a boltot, notabene 2 hotel kb. 34 szoba/ szörnyen berúgtunk.

Állítólag az argolidai ouzó jobb mint a többi. Lehet. Ami viszont kicsit megütött, első nap este magyarul rám köszönt egy srác, és cigit kért. Romániai /nem erdélyi!!/ magyar volt, kiszervezték narancsszüretre, mire kiértek vége, a barackig még 2 hét, pénze nincs, a cigi 4 euro. A motoron rajta van a felségjel: magyar és győri zászló, ezért szólított le. /329 km/.

(holnap folytatjuk!)