Reggel 7:30-kor nyit a pék. Hozzá igazítottuk az indulást.
Beleszerettem a spenótos és krumplis "süteményeibe".
Thessaloniki előtt tankolunk, a határig semmi érdekes.
A görögök a szokásos udvariassággal búcsút intenek, a macedónok pecsételnek, megkérdik merre megyünk, majd utunkra engednek. Számoljuk a macedón útdíjra félretett pénzünket, pont nem lesz elég.
Semmi vész, határ után ott a bank. Egyetlen bibi, hogy a kisasszony nem akar fémpénzt váltani nekünk! Arra bíztat, fizessünk a kapuknál euróval, de ezt már ismerjük (nem kérjük). Miután tágítunk, megkapjuk a dinárokat! Te se hagyd magad, állj ellen a bankosoknak! :o)
Macedóniában semmi... Tényleg.
Érkezés a macedón-szerb határra. Előttünk két német kocsira rászáll 5-5 kék ruhás vámos. Hm...
Mi is sorra kerülünk, kérik a papírokat, pecsét, vámvizsgálat: várunk türelmesen. Észrevesz az egyik kék, és integet: menjünk csak nyugodtan!
Lassan elhaladunk, nem látok germán vonalakat a vizsgált autó vezetőjén, inkább helyi csempésznek néz ki. OK, semmi vész, vaklárma! :o)
Rátapadunk pár helyi autósra, futnak a kilóméterek. Egy hét telt el Koszovó elismerése óta, nem veszünk észre semmit. A szerb határ előtt tankolunk egy nagyot, aztán irány a "hivatal". Olyan gyorsan jutunk át, mint amikor jöttünk.
A magyar határon kinyitják az autót, megkérdik hol voltunk, cigaretta és alkohol után érdeklődnek. Elég egyértelmű honnan érkeztünk, bakancsok, görög feliratú műanyag zacskó, benne a pék termékeivel. Egyeztetjük milyen az idő lent, még egy bekukkantás a másik ajtón, mehetünk!
Összefoglalva az utat: Sarti - Budapest 12 óra, Koszovó szelleme lehet hogy él, mi nem találkoztunk Vele! (kop-kop-kop)
2008. március 27., csütörtök
2008. március 26., szerda
Halvacsora "Sarti módra"
A mai nap reggelét bevásárlással kezdtük és egy kellemes meglepetésben volt részünk! A boltból kijövet találkoztunk egy itt lakó házaspárral, akik jó két hónapja befogadták Frekit! Nagy kő esett le a szívünkről, örültünk nagyon. Ők persze nem Frekinek hívták, de a kutya ugyan az volt! :) A kutyus érezhetően tartott tőlünk egy kicsit, talán az új gazdái miatt volt bizalmatlan velünk. Megszagolta majd körbejárta az autónkat, aztán leült. Jó volt látni, hogy teljesült a kívánsága, végre tartozott valahová!
Váltottunk még pár szót a családdal, aztán elbúcsúztunk.
Nem tudhattuk, hogy akkor látjuk Frekit utoljára...
Másnap elmentünk a focipálya felé (itt laktak az új gazdik). A tengerparton sétált a házaspár, Frekit keresték. Nem voltak idegesek a dolog miatt, mi egy kicsit jobban aggódtunk. Sajnos nem volt időnk beszállni a kutatásba, mert hivatalosak voltunk a tegnapi halászat eredményének elfogyasztására. Minden esetre majd kirakjuk az oldalra Freki fényképét, és ha valaki találkozna Vele, kérjük jelezze nekünk!
Elmentünk a halász csapathoz, szép fogásuk volt! Nekünk ismeretlen csíkos halból, egy egész fura "csupafej" halból fogtak sokat, akadt a hálóba egy szép nagy tintahal és egy barracuda is! Ez utóbbi úgy 60cm-es lehetett, a srácok elmondása szerint nem valami nagy példány!
Beszálltunk a pikkelyezésbe, bontásba, majd a munka végeztével elvitték a halak egy részét a már előkészített parázsra megsütni. A munka végeztével behívtak minket egy kis beszélgetésre. A háziasszony babból készített a magyarhoz nagyon hasonlító levest, illetve a hal mellé tervezett spenótból és rizsből álló köretet főzte. A sült halhoz olíva olajat kevert össze citromlével, ez nekem új volt! Belekóstoltam, nem volt rossz!
Meg kellett néznem pár görög műsort, elég jól tűrtem: délutáni beszélgetős hülyeségek, homosexuális love story sírással, kábítószeres gyerek szülei keresik a bűnöst a családban. A gazda ki volt akadva az egészen, nem nyugtatta meg, hogy nálunk nagy vonalakban ugyan ez megy. Nem tudom a világ melyik pontján találják ki ezt a műfajt, de szépen terjed az biztos.
Hogy is tartja a mondás? A szegény embernek nagy TV-je, a gazdagnak meg nagy könyvtára van! A TV sokat tehetne, hogy ez a mondás ne így legyen!
Szó esett az EU-csatlakozásról is, nem voltak vele maradéktalanul elégedettek! Görög vendéglátóink szerint a nagytőke uralja a piacot, nehéz az élet stb-stb. (Nem írom tovább, azt hiszem Te is tudnád folytatni: dettó ami itthon van.)
Közben elkészült a hal és a köret is! Igazán jól sikerült minden! Nekem a bablevesbe öntött citromlé okozott meglepetést, ki is próbáltam azonnal! Olyan érzésem volt, mint amikor otthon a halászlébe először került egy evőkanál vörösbor: meglepő, nem megszokott íz! Azért majd Te is próbáld ki: egy tányér bablevesbe egy evőkanál citromlé!
Délután eleredt az eső, rég láttam ilyet: barna, saras lett tőle minden. Állítólag az afrikai sivatagi homoktól van... Lefotóztam az autónk ablakát, elég fura látvány! (hamarosan lesz egy "fotók" menüpont is)
Az eső után a csapat elkezdett csigát keresni. Állítólag levesbe gyűjtötték, de ebben nem vagyok biztos. Mi minden esetre nem jeleskedtünk az állatok szedegetésében. Helyette találtunk egy igazi görög-teknőst! Pár fotó után odébb álltunk, mert nem akartuk hogy ezt a jószág is a fazékban végezze!
Elég jó nap volt a mai! Holnap indulunk haza!
Most pakolás, majd alvás!
Vajon Koszovó szelleme létezik már? Holnap estére kiderül!
Váltottunk még pár szót a családdal, aztán elbúcsúztunk.
Nem tudhattuk, hogy akkor látjuk Frekit utoljára...
Másnap elmentünk a focipálya felé (itt laktak az új gazdik). A tengerparton sétált a házaspár, Frekit keresték. Nem voltak idegesek a dolog miatt, mi egy kicsit jobban aggódtunk. Sajnos nem volt időnk beszállni a kutatásba, mert hivatalosak voltunk a tegnapi halászat eredményének elfogyasztására. Minden esetre majd kirakjuk az oldalra Freki fényképét, és ha valaki találkozna Vele, kérjük jelezze nekünk!
Elmentünk a halász csapathoz, szép fogásuk volt! Nekünk ismeretlen csíkos halból, egy egész fura "csupafej" halból fogtak sokat, akadt a hálóba egy szép nagy tintahal és egy barracuda is! Ez utóbbi úgy 60cm-es lehetett, a srácok elmondása szerint nem valami nagy példány!
Beszálltunk a pikkelyezésbe, bontásba, majd a munka végeztével elvitték a halak egy részét a már előkészített parázsra megsütni. A munka végeztével behívtak minket egy kis beszélgetésre. A háziasszony babból készített a magyarhoz nagyon hasonlító levest, illetve a hal mellé tervezett spenótból és rizsből álló köretet főzte. A sült halhoz olíva olajat kevert össze citromlével, ez nekem új volt! Belekóstoltam, nem volt rossz!
Meg kellett néznem pár görög műsort, elég jól tűrtem: délutáni beszélgetős hülyeségek, homosexuális love story sírással, kábítószeres gyerek szülei keresik a bűnöst a családban. A gazda ki volt akadva az egészen, nem nyugtatta meg, hogy nálunk nagy vonalakban ugyan ez megy. Nem tudom a világ melyik pontján találják ki ezt a műfajt, de szépen terjed az biztos.
Hogy is tartja a mondás? A szegény embernek nagy TV-je, a gazdagnak meg nagy könyvtára van! A TV sokat tehetne, hogy ez a mondás ne így legyen!
Szó esett az EU-csatlakozásról is, nem voltak vele maradéktalanul elégedettek! Görög vendéglátóink szerint a nagytőke uralja a piacot, nehéz az élet stb-stb. (Nem írom tovább, azt hiszem Te is tudnád folytatni: dettó ami itthon van.)
Közben elkészült a hal és a köret is! Igazán jól sikerült minden! Nekem a bablevesbe öntött citromlé okozott meglepetést, ki is próbáltam azonnal! Olyan érzésem volt, mint amikor otthon a halászlébe először került egy evőkanál vörösbor: meglepő, nem megszokott íz! Azért majd Te is próbáld ki: egy tányér bablevesbe egy evőkanál citromlé!
Délután eleredt az eső, rég láttam ilyet: barna, saras lett tőle minden. Állítólag az afrikai sivatagi homoktól van... Lefotóztam az autónk ablakát, elég fura látvány! (hamarosan lesz egy "fotók" menüpont is)
Az eső után a csapat elkezdett csigát keresni. Állítólag levesbe gyűjtötték, de ebben nem vagyok biztos. Mi minden esetre nem jeleskedtünk az állatok szedegetésében. Helyette találtunk egy igazi görög-teknőst! Pár fotó után odébb álltunk, mert nem akartuk hogy ezt a jószág is a fazékban végezze!
Elég jó nap volt a mai! Holnap indulunk haza!
Most pakolás, majd alvás!
Vajon Koszovó szelleme létezik már? Holnap estére kiderül!
2008. március 25., kedd
Halászat Sartin
Vallási ünnep van Sartin, a boltok nem nyitottak ki.
Szép az idő, irány a part!
Vár rám egy méltatlanul elhanyagolt könyv, illene kiolvasnom!
Kiülök, nézem az Athos hegyet, a felette úszó duzzadt, húsos felhőket, kinyitom az olvasnivalót és belemerülök a részletekbe. Kicsit később előhúzok egy pirosas-zöld almát (matricája szerint tiroli, ki hallott még ilyet?).
Délelőtt 10 óra lehet, hátam mögött egy autó ajtaja csapódik. Horgászok jönnek, kipakolnak. Csaliznak, bedobják, várnak. Szóba elegyedek velük, szerintük semmi sem lesz, nincs hal. ...és valóban: pár óra alatt, 8 bottal egyetlen moccantás nélkül távoznak. A búcsúzás olyan Terminátoros: még visszajövünk!
A srácok nem adják fel, motorcsónakkal és hálóval térnek vissza. Ketten vannak, hiányzik két kéz a motoros jármű leemeléséhez, beszállok segíteni. Kivisszük a partra, a fiúk bepakolnak, majd megkérnek egy apróságra: fogjam a háló végét, amíg Ők kivetik a csónakból a halász szerszámot. A dolog nem tűnt bonyolult feladatnak, bevállaltam!
A legalább 100m-es cucc bedobása alatt szépen araszoltam a tenger felé. Végül aztán bokáig álltam a vízben! Nem volt mese: cipő és zokni le, nadrág felhajt és várok. Úgy öt perc után már kezdtem bánni a dolgot! Elég hülye látvány lehettem! Mozognom kellett, úgy ki lehetett bírni. Végre a halászok visszaérkeztek, mosolyogtak rám és meghívtak egy forró kávéra. Személy szerint teázom, azért most elfogadtam!
Görög kávét kaptam, soha nem ittam még ilyet. Hallottam már erről az italról, talán a törökök is hasonlóan készítik. Az elkészítése (ha jól figyeltem meg): a kakaó finomságúra őrölt kávét és cukrot felöntik meleg vízzel és felrakják főzni. Amint elkezd habosodni, kicsit leveszik a tűzről, majd visszarakják főni. Ezt a leveszem / felteszem dolgot kétszer megismétlik majd kiöntik és az ital fogyasztásra kész!
Érdekes, jellegzetes íze és színe van! A zaccot persze nem kell a pohár aljáról elfogyasztani! :o) Amennyiben szereted a kávét, próbáld ki nyugodtan, egy kísérletet megér! (Én gyenge változatot kértem: egy teáskanál kávé mellé egy kis cukrot kaptam, és eléggé felhígították a kedvemért.)
A felmelegedést elősegítendő, megkínáltak egy pohár átlátszó alkohollal. Udvariasan kérdésemre (Ez Ouzo?) egyértelmű válasz érkezett: Ouzo-t csak a hülye turisták isznak, ez Tzippuro (vagy Sippuro?)! Elég gyorsan magamra ismertem és megígértem vendéglátóimnak, soha többé nem veszek Ouzo-t! :)
Búcsúzáskor meghívtak a háló esti kiszedésére (23 óra körül tervezték), de udvariasan elhárítottam a dolgot! Inkább majd holnap délelőtt nézem meg a fogást (ha egyáltalán lesz valami)!
Nem volt rossz ez a nap, csupán a könyvem olvasásával alig haladtam előre.
Szép az idő, irány a part!
Vár rám egy méltatlanul elhanyagolt könyv, illene kiolvasnom!
Kiülök, nézem az Athos hegyet, a felette úszó duzzadt, húsos felhőket, kinyitom az olvasnivalót és belemerülök a részletekbe. Kicsit később előhúzok egy pirosas-zöld almát (matricája szerint tiroli, ki hallott még ilyet?).
Délelőtt 10 óra lehet, hátam mögött egy autó ajtaja csapódik. Horgászok jönnek, kipakolnak. Csaliznak, bedobják, várnak. Szóba elegyedek velük, szerintük semmi sem lesz, nincs hal. ...és valóban: pár óra alatt, 8 bottal egyetlen moccantás nélkül távoznak. A búcsúzás olyan Terminátoros: még visszajövünk!
A srácok nem adják fel, motorcsónakkal és hálóval térnek vissza. Ketten vannak, hiányzik két kéz a motoros jármű leemeléséhez, beszállok segíteni. Kivisszük a partra, a fiúk bepakolnak, majd megkérnek egy apróságra: fogjam a háló végét, amíg Ők kivetik a csónakból a halász szerszámot. A dolog nem tűnt bonyolult feladatnak, bevállaltam!
A legalább 100m-es cucc bedobása alatt szépen araszoltam a tenger felé. Végül aztán bokáig álltam a vízben! Nem volt mese: cipő és zokni le, nadrág felhajt és várok. Úgy öt perc után már kezdtem bánni a dolgot! Elég hülye látvány lehettem! Mozognom kellett, úgy ki lehetett bírni. Végre a halászok visszaérkeztek, mosolyogtak rám és meghívtak egy forró kávéra. Személy szerint teázom, azért most elfogadtam!
Görög kávét kaptam, soha nem ittam még ilyet. Hallottam már erről az italról, talán a törökök is hasonlóan készítik. Az elkészítése (ha jól figyeltem meg): a kakaó finomságúra őrölt kávét és cukrot felöntik meleg vízzel és felrakják főzni. Amint elkezd habosodni, kicsit leveszik a tűzről, majd visszarakják főni. Ezt a leveszem / felteszem dolgot kétszer megismétlik majd kiöntik és az ital fogyasztásra kész!
Érdekes, jellegzetes íze és színe van! A zaccot persze nem kell a pohár aljáról elfogyasztani! :o) Amennyiben szereted a kávét, próbáld ki nyugodtan, egy kísérletet megér! (Én gyenge változatot kértem: egy teáskanál kávé mellé egy kis cukrot kaptam, és eléggé felhígították a kedvemért.)
A felmelegedést elősegítendő, megkínáltak egy pohár átlátszó alkohollal. Udvariasan kérdésemre (Ez Ouzo?) egyértelmű válasz érkezett: Ouzo-t csak a hülye turisták isznak, ez Tzippuro (vagy Sippuro?)! Elég gyorsan magamra ismertem és megígértem vendéglátóimnak, soha többé nem veszek Ouzo-t! :)
Búcsúzáskor meghívtak a háló esti kiszedésére (23 óra körül tervezték), de udvariasan elhárítottam a dolgot! Inkább majd holnap délelőtt nézem meg a fogást (ha egyáltalán lesz valami)!
Nem volt rossz ez a nap, csupán a könyvem olvasásával alig haladtam előre.
2008. március 22., szombat
Kirándulás Narancspartra
Még az indulásunk előtt kaptam egy kedves levelet Mártitól, hogy a Narancsparton Szent István arcképe is megtalálható. Küldött róla képeket, ezért saját szememmel szerettem volna látni!
Voltam már Narancsparton párszor, de Szent István domborművén csak átugrottam (magyarán: nem esett le a tantusz mit látok)!
Narancspartra Thessaloniki irányába kell elindulni, tehát úgy, mint amikor elindulsz haza. Sacc 7-8 kilométer múlva jobbra az egyik fenyőfán látsz majd egy Sassos Motorkölcsönző táblát, na ott fordulj le jobbra (balra most egy lakókocsi van és azt hiszem zárt terület)!
Murvás út vezet a partig, hosszú levelű fenyőkkel takarva a tengert. Közelebb érve kis foltokban már látszik a tenger gyönyörű kékes-zöld színe.
Ha még soha sem jártál itt, az erdősáv tenger felöli részének szélén valószínűleg habzsolni fogja a szemed a látottakat! Aki gyengébb szépérzékkel rendelkezik, annak is elég lenyűgöző!
Kis kitérő: Narancsparthoz hasonló helyeket többet is találhatsz Sarti pár kilométeres körzetében. Érdemes körbenézni, hihetetlen élmény az érintetlen partokon, sziklákon sétálni. Csodálatos helyek a szabadság hangulatával!
Jelenleg Narancspart elhagyatott, itt-ott tavalyi sátormaradványok, turista székek hevernek. Van hangulata a dolognak, egyben jól látszik mit kap a természettől és mit hagy maga után az ember.
A sziklába faragott szobrok közül a keményebb anyagból való "fehérek" tűnnek fel először. Sellő, egy Nap, egy akt és egy madár. Közelebb érve persze megtudod melyik alak kit ábrázol!
A fehér sziklákkal szemben egy delfin látszik és mögötte a "mi" Szent Istvánunk!
Világossá válik, hogy Mártinak igaza van és az is, miért siklottam át rajta! A faragáshoz kiválasztott szikla puhább, inkább murvás fajta. Könnyebb vele dolgozni, de az idő hamarabb végez vele! A dombormű fölé írt "Szent István" már alig látszik, egy külföldi számára kivehetetlen.
Felmászunk a partra, beülünk az autóba, irány Sarti.
Kiülünk hallgatni a tengert, közben a Nap egyre melegebben süt. Pólóban, napszemüvegben olvasok. Estére az arcom piros, a nyakam leégett.
Voltam már Narancsparton párszor, de Szent István domborművén csak átugrottam (magyarán: nem esett le a tantusz mit látok)!
Narancspartra Thessaloniki irányába kell elindulni, tehát úgy, mint amikor elindulsz haza. Sacc 7-8 kilométer múlva jobbra az egyik fenyőfán látsz majd egy Sassos Motorkölcsönző táblát, na ott fordulj le jobbra (balra most egy lakókocsi van és azt hiszem zárt terület)!
Murvás út vezet a partig, hosszú levelű fenyőkkel takarva a tengert. Közelebb érve kis foltokban már látszik a tenger gyönyörű kékes-zöld színe.
Ha még soha sem jártál itt, az erdősáv tenger felöli részének szélén valószínűleg habzsolni fogja a szemed a látottakat! Aki gyengébb szépérzékkel rendelkezik, annak is elég lenyűgöző!
Kis kitérő: Narancsparthoz hasonló helyeket többet is találhatsz Sarti pár kilométeres körzetében. Érdemes körbenézni, hihetetlen élmény az érintetlen partokon, sziklákon sétálni. Csodálatos helyek a szabadság hangulatával!
Jelenleg Narancspart elhagyatott, itt-ott tavalyi sátormaradványok, turista székek hevernek. Van hangulata a dolognak, egyben jól látszik mit kap a természettől és mit hagy maga után az ember.
A sziklába faragott szobrok közül a keményebb anyagból való "fehérek" tűnnek fel először. Sellő, egy Nap, egy akt és egy madár. Közelebb érve persze megtudod melyik alak kit ábrázol!
A fehér sziklákkal szemben egy delfin látszik és mögötte a "mi" Szent Istvánunk!
Világossá válik, hogy Mártinak igaza van és az is, miért siklottam át rajta! A faragáshoz kiválasztott szikla puhább, inkább murvás fajta. Könnyebb vele dolgozni, de az idő hamarabb végez vele! A dombormű fölé írt "Szent István" már alig látszik, egy külföldi számára kivehetetlen.
Felmászunk a partra, beülünk az autóba, irány Sarti.
Kiülünk hallgatni a tengert, közben a Nap egyre melegebben süt. Pólóban, napszemüvegben olvasok. Estére az arcom piros, a nyakam leégett.
2008. március 21., péntek
Mi újság Sartin?
Korán kelünk. Gyönyörű az idő!
Ha nem lenne a hőmérséklet 10 fok körüli, azt hinném nyár van!
Hajt bennünket a gyermeki kíváncsiság, rohanunk a központba!
Jó nézni, amit nyáron nem látni! Az utcácskák még éppen nem kihaltak, ahol mozgás van, ott a boltokat mossák, csinosítják. Van aki már kirakta a portékáját, de azt hiszem nem eladásra mennek, csak kevés a hely odabenn.
Láthatóan ébredezik a falu, rajtunk kívül találkozunk egy idősebb német és egy szegedi házaspárral. Elviselhető a turisták és helyi lakosok aránya! :)
Elég a nézegetődésből, irány a pékség, amiből több is van. Mi az internetkávézó mellettit szeretjük. Jó fej a srác, próbál bennünket tanítani görögül. A nyári sütikből egy darab sincs, helyette a sokkal egészségesebb spenótos és olívás ennivalókat kínálja. Veszünk a számunkra újdonságokból egy-egy darabot, meg a klasszikus péksüteményekből párat. Még meleg mind, fantasztikus az illatuk!
Kifelé menet még pár szót váltunk a pickup-okról: a Mitsubitshi, Nissan, vagy a Toyota a király? Természetesen a Nissan, ebben egyetértünk! :)
Nevetünk egy jót az egészen és fordulunk is ki a boltból. Illetve csak fordulnánk, mert egy lépéssel az ajtó után - nem hiszed el- , de bevertem a fejem egy kosárba! Egy idős nénike eresztette le az elsőről, hogy rakjanak bele kenyeret! Szólok a fiúnak, már hozza is veknit, a "lift" indul felfelé, integetünk búcsúzóul.
A harapnivalókkal a kezünkben az Ovelix felé kanyarodunk! A pék és a gyorsmenüiről híres intézmény nincs messze, békésen sétálunk egyet. A boltban teljes csend, az asztalon egy horgászorsó, a pult előtt egymásba rakott műanyagszékek, a bolt zárva. Az egész utcában csend. Nem lehet ráismerni ezekre a "pénzgyárakra".
Visszafordulunk, irány az élelmiszerbolt! Kivel találkozunk megállás után?
Sassossal! Éppen rakja rendbe a motorjait. Az üdvözlő kézfogás után váltunk pár szót. Megbeszéljük, hogy jön a szezon, nem sokáig lesz itt nyugalom! :) Nem zavarunk, elbúcsúzunk!
Ettünk, körülnéztünk, most már irány a tengerpart! Meglepően szép a környék! A dimbes-dombos vidéken nyáron soha nem látott lila, kék, sárga virágok nyílnak, a homokban itt-ott kagylók (ezek se gyakoriak szezonban).
A tenger kicsit hideg, most inkább kihagyjuk. Kirakjuk a székeinket és napfürdőzünk egyet. Egyre melegebb van, a kabátok is lekerülnek, végül egy szál pólóban olvasgatunk, beszélgetünk. A parton senki sincs, csak a tenger morajlását hallani!
Megkockáztatok egy bakancslevételt, a homok meleg, besétálok a vízbe... Erős a kontraszt! Inkább járok egyet a parton, szedegetem a tenger által kivetett dolgokat. Találok pár érdekes alakú fadarabot, elrakom későbbre (jó lesz fotózni otthon)!
Egész délután kinn vagyunk, - nem tudom mitől - estére elfáradunk. Talán a tiszta levegő teszi?
Holnap túrázunk egyet a környéken, és megpróbáljuk felkutatni Frekit! Ezzel a nagyon okos kóbor kutyával még régebben találkoztunk. Jó egy hétig volt velünk, igazán a szívünkbe zártuk. Házigazdáink látták párszor a télen, talán van esélyünk a megtalálására!
Ha nem lenne a hőmérséklet 10 fok körüli, azt hinném nyár van!
Hajt bennünket a gyermeki kíváncsiság, rohanunk a központba!
Jó nézni, amit nyáron nem látni! Az utcácskák még éppen nem kihaltak, ahol mozgás van, ott a boltokat mossák, csinosítják. Van aki már kirakta a portékáját, de azt hiszem nem eladásra mennek, csak kevés a hely odabenn.
Láthatóan ébredezik a falu, rajtunk kívül találkozunk egy idősebb német és egy szegedi házaspárral. Elviselhető a turisták és helyi lakosok aránya! :)
Elég a nézegetődésből, irány a pékség, amiből több is van. Mi az internetkávézó mellettit szeretjük. Jó fej a srác, próbál bennünket tanítani görögül. A nyári sütikből egy darab sincs, helyette a sokkal egészségesebb spenótos és olívás ennivalókat kínálja. Veszünk a számunkra újdonságokból egy-egy darabot, meg a klasszikus péksüteményekből párat. Még meleg mind, fantasztikus az illatuk!
Kifelé menet még pár szót váltunk a pickup-okról: a Mitsubitshi, Nissan, vagy a Toyota a király? Természetesen a Nissan, ebben egyetértünk! :)
Nevetünk egy jót az egészen és fordulunk is ki a boltból. Illetve csak fordulnánk, mert egy lépéssel az ajtó után - nem hiszed el- , de bevertem a fejem egy kosárba! Egy idős nénike eresztette le az elsőről, hogy rakjanak bele kenyeret! Szólok a fiúnak, már hozza is veknit, a "lift" indul felfelé, integetünk búcsúzóul.
A harapnivalókkal a kezünkben az Ovelix felé kanyarodunk! A pék és a gyorsmenüiről híres intézmény nincs messze, békésen sétálunk egyet. A boltban teljes csend, az asztalon egy horgászorsó, a pult előtt egymásba rakott műanyagszékek, a bolt zárva. Az egész utcában csend. Nem lehet ráismerni ezekre a "pénzgyárakra".
Visszafordulunk, irány az élelmiszerbolt! Kivel találkozunk megállás után?
Sassossal! Éppen rakja rendbe a motorjait. Az üdvözlő kézfogás után váltunk pár szót. Megbeszéljük, hogy jön a szezon, nem sokáig lesz itt nyugalom! :) Nem zavarunk, elbúcsúzunk!
Ettünk, körülnéztünk, most már irány a tengerpart! Meglepően szép a környék! A dimbes-dombos vidéken nyáron soha nem látott lila, kék, sárga virágok nyílnak, a homokban itt-ott kagylók (ezek se gyakoriak szezonban).
A tenger kicsit hideg, most inkább kihagyjuk. Kirakjuk a székeinket és napfürdőzünk egyet. Egyre melegebb van, a kabátok is lekerülnek, végül egy szál pólóban olvasgatunk, beszélgetünk. A parton senki sincs, csak a tenger morajlását hallani!
Megkockáztatok egy bakancslevételt, a homok meleg, besétálok a vízbe... Erős a kontraszt! Inkább járok egyet a parton, szedegetem a tenger által kivetett dolgokat. Találok pár érdekes alakú fadarabot, elrakom későbbre (jó lesz fotózni otthon)!
Egész délután kinn vagyunk, - nem tudom mitől - estére elfáradunk. Talán a tiszta levegő teszi?
Holnap túrázunk egyet a környéken, és megpróbáljuk felkutatni Frekit! Ezzel a nagyon okos kóbor kutyával még régebben találkoztunk. Jó egy hétig volt velünk, igazán a szívünkbe zártuk. Házigazdáink látták párszor a télen, talán van esélyünk a megtalálására!
2008. március 20., csütörtök
Sarti - Az út lefelé...
Röszkéig minden rendben.
A magyar-szerb határon alig van forgalom. Lehet, hogy "Koszovó miatt" kerülik a területet az átutazók, vagy csak ilyen ez a nap?
Egy kicsit izgultunk, de semmi gond! Tíz percen belül túl voltunk mind a két ellenőrzésen! A szerb határőrök udvariasak viselkedtek, nem észleltünk semmilyen agresszivitást a részükről. Mosolyogtak és gyorsak dolgoztak!
Váltottunk oda-vissza pénzt (4200 dinár), teletankoltuk az autót és nekivágtunk a kirándulásnak.
Az utakon alig van forgalom, szórakozásból elkezdtük írni az autópálya melletti benzinkutak pontos nevét és elhelyezkedését. Biztos megtalálható valahol a neten, de nekünk a figyelem fokozatos fenntartására pont megfelelt. Gatyába rázva - hamarosan - kirakjuk az oldalra, ha valaki megszorulna (fogytán az üzemanyag), biztosan jól jöhet majd!
Aki még nem járt a szerb utakon, egy érdekesség: a kilométer jelzésére a hagyományos zöld táblák mellett előszeretettel használják az menekülő/leálló sávra, fehér színnel festett számokat is.
Futnak a kilométerek, semmilyen furcsaságot sem tapasztaltunk. A benzinkutasok udvariasak, az emberek békésen dolgoznak a földjeiken, Belgrádban a srácok mossák az ablakot "ha kell-ha nem". Ennyire sima utunk azt hiszem még soha sem volt.
Hohó! A pénzváltással kicsit elcsesztük a dolgot! Pont annyi eurót váltottunk, mint amennyit rutinból szoktunk (4200dinarra valót). A fene se gondolta, hogy az egyik útdíjas kapunál valóban megmérik az első ablakunk magasságát... Egy elektronikus kapu mondta meg az összeget, le is gomboltak tőlünk 60 dinárral többet. Tanács: 200-300 dinárral többet válts (3-4 euro), mert jól jöhet borravalóra is a benzinkúton.
A fenti eseményen kívül semmi extra, következik a szerb-macedón határ, esetleg itt érnek meglepetések bennünket? A határőrök kérdezik merre megyünk, bepecsételik amit kell és utunkra engednek.
A macedónok se tökölnek sokat, egyből kérik a zöld kártyát, pecsét és mehetünk!
Ennyi volt? Vagy ez az egy nap kevés az ellenséges hangulathoz?
(Egy hét múlva jövünk vissza, meglátjuk!)
Uhh, fellélegzünk, minden rendben, nyomás tovább!
Thessaloniki után a kedvenc benzinkutunknál teletankolunk (1,09euro a gázolaj), és nekivágunk az utolsó kilométereknek. Nagyon jó a részidőnk, de a sötétedés miatt lassítunk a tempón. Ráhangolunk a 88.5-re és hallgatjuk a zenét.
Az úton semmi érdekes nem történik, tervszerűen megérkezünk Sartira. Indulásunk után 13 órával elfoglaljuk szállásunkat. Kicsit hideg van, fűtenek nekünk.
Holnap a tervek szerint korán kelünk és első dolgunk lesz elmenni a pékhez! Van ott pár dolog, amit nagyon szeretek! :o)
A magyar-szerb határon alig van forgalom. Lehet, hogy "Koszovó miatt" kerülik a területet az átutazók, vagy csak ilyen ez a nap?
Egy kicsit izgultunk, de semmi gond! Tíz percen belül túl voltunk mind a két ellenőrzésen! A szerb határőrök udvariasak viselkedtek, nem észleltünk semmilyen agresszivitást a részükről. Mosolyogtak és gyorsak dolgoztak!
Váltottunk oda-vissza pénzt (4200 dinár), teletankoltuk az autót és nekivágtunk a kirándulásnak.
Az utakon alig van forgalom, szórakozásból elkezdtük írni az autópálya melletti benzinkutak pontos nevét és elhelyezkedését. Biztos megtalálható valahol a neten, de nekünk a figyelem fokozatos fenntartására pont megfelelt. Gatyába rázva - hamarosan - kirakjuk az oldalra, ha valaki megszorulna (fogytán az üzemanyag), biztosan jól jöhet majd!
Aki még nem járt a szerb utakon, egy érdekesség: a kilométer jelzésére a hagyományos zöld táblák mellett előszeretettel használják az menekülő/leálló sávra, fehér színnel festett számokat is.
Futnak a kilométerek, semmilyen furcsaságot sem tapasztaltunk. A benzinkutasok udvariasak, az emberek békésen dolgoznak a földjeiken, Belgrádban a srácok mossák az ablakot "ha kell-ha nem". Ennyire sima utunk azt hiszem még soha sem volt.
Hohó! A pénzváltással kicsit elcsesztük a dolgot! Pont annyi eurót váltottunk, mint amennyit rutinból szoktunk (4200dinarra valót). A fene se gondolta, hogy az egyik útdíjas kapunál valóban megmérik az első ablakunk magasságát... Egy elektronikus kapu mondta meg az összeget, le is gomboltak tőlünk 60 dinárral többet. Tanács: 200-300 dinárral többet válts (3-4 euro), mert jól jöhet borravalóra is a benzinkúton.
A fenti eseményen kívül semmi extra, következik a szerb-macedón határ, esetleg itt érnek meglepetések bennünket? A határőrök kérdezik merre megyünk, bepecsételik amit kell és utunkra engednek.
A macedónok se tökölnek sokat, egyből kérik a zöld kártyát, pecsét és mehetünk!
Ennyi volt? Vagy ez az egy nap kevés az ellenséges hangulathoz?
(Egy hét múlva jövünk vissza, meglátjuk!)
Uhh, fellélegzünk, minden rendben, nyomás tovább!
Thessaloniki után a kedvenc benzinkutunknál teletankolunk (1,09euro a gázolaj), és nekivágunk az utolsó kilométereknek. Nagyon jó a részidőnk, de a sötétedés miatt lassítunk a tempón. Ráhangolunk a 88.5-re és hallgatjuk a zenét.
Az úton semmi érdekes nem történik, tervszerűen megérkezünk Sartira. Indulásunk után 13 órával elfoglaljuk szállásunkat. Kicsit hideg van, fűtenek nekünk.
Holnap a tervek szerint korán kelünk és első dolgunk lesz elmenni a pékhez! Van ott pár dolog, amit nagyon szeretek! :o)
2008. március 19., szerda
Irány Sarti - Koszovó elismerése után egy nappal
Láttad tavasszal Sartit? Mi még nem!
Jó egy hónapja tervezzük az utat, végre minden összeállt! Illetve...
Amilyen szerencsénk van, mi történik az indulás előtt egyetlen nappal?
A politikusok elismerték Koszovót. Paff!
Engem igazából addig nem érdekelt a téma, amíg az ismerősök nem kezdtek el komolyan aggódni értünk. A bátrabbak a "román-bulgár" útra próbáltak rábeszélni bennünket, a gyengébb idegzetűek meg nem akartak elengedni.
Nézzük csak pénzügyi oldalról: mekkora az esélye a szervezett macerálásnak? Szerintem kicsi! Az autópályadíj jó üzlet, a szerbek nem fognak egy rakás pénzt kidobni az ablakon, szükségük van az átutazó turistákra. Nem egy igazán meggyőző szöveg, de a kétkedőket leszereltem vele.
Na jó, holnap indulunk!
Nézzük meg a szerbeket!
Jó egy hónapja tervezzük az utat, végre minden összeállt! Illetve...
Amilyen szerencsénk van, mi történik az indulás előtt egyetlen nappal?
A politikusok elismerték Koszovót. Paff!
Engem igazából addig nem érdekelt a téma, amíg az ismerősök nem kezdtek el komolyan aggódni értünk. A bátrabbak a "román-bulgár" útra próbáltak rábeszélni bennünket, a gyengébb idegzetűek meg nem akartak elengedni.
Nézzük csak pénzügyi oldalról: mekkora az esélye a szervezett macerálásnak? Szerintem kicsi! Az autópályadíj jó üzlet, a szerbek nem fognak egy rakás pénzt kidobni az ablakon, szükségük van az átutazó turistákra. Nem egy igazán meggyőző szöveg, de a kétkedőket leszereltem vele.
Na jó, holnap indulunk!
Nézzük meg a szerbeket!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)