Ötödik nap. Terveztünk egy rövid pihenőt: mosás, ivás, stb, de vasárnap lévén a helyi ifjúság a nagyszülőkkel programcserét diktált. 9 körül már akkora buli volt a környéken, hogy rémülten menekültünk.
Irány Epidavrosz. Igazából nem voltunk színházlátogató ruhában, de nem hiszem, hogy ez Szophoklest zavarta volna. Aznap ráadásul ingyenes.
Miután előbb udvariasan felkértem néhány amerikai turistát egy 10 mp csendre, sikertelenül, később az egyszerű shut up mintegy 90 Db-es közlésével jutott némi idő a centrum kőről szerelmet vallani feleségemnek, amit persze már suttogva adtam elő. Mégiscsak aznap volt a 30-ik házassági évfordulónk, és Ő cordurában felmászott az utolsó sorig, ott is hallani a suttogást.
A Korinthoszi csatorna, mint kötelező ujjgyakorlat, és a Mykenei oroszlános kapu megnézése érettségi tétel. Kár, hogy a nagy válságban 14 órakor bezár a vár. Az útikönyvben 18.30 szerepel. Kapunézés elmaradt.
Amíg a cigit elszívtuk, 8 görög rendszámú autó fordult vissza némi káromkodás után az elmaradt kapunézőből. A rengeteg, és nyitva lévő éttermek egyikében ettünk egy feledhető vacsorát. 500 fős étterem, a tulajdonos házaspár látja el a munkát, csak mi voltunk a vendégek. Mindketten 80 év körüliek.
Feltűnt, hogy udvarias legyezésemre nem válaszolnak a görög motorosok. Egyszerűen nem köszönnek vissza, de nem „bunkóságból”, hanem itt nem szokás köszönni.
Narancserdőn keresztül irány haza. Én csak farmert vettem, kicsit hűs lett. /186 km/
Hatodik nap. A pihenést azért beiktattuk, ma csak Nafplio-ba mentünk, szuper a régi városrész. Hétfőn de 10 órakor megittuk a kötelező frappét. Közben végighallgattuk a helyi lakosság egymásnak szóló panaszait a munkanélküliségről. Bugyuta kérdésemre, hogy miért nem szednek narancsot, barackot a vendégmunkások helyett, felháborodva hivatkoztak magas képzettségükre.
Felmentünk a Pallamidini erődbe is, lenyűgöző. Azért azon elgondolkoztam, ha én nem vassal vagyok, egy hátsó kerülő úton, hanem a könyv szerint 999 lépcsőn fölvánszorgok a városból, az elvileg 18 óráig nyitott várba, ami szintén 14 órakor bezár, mit mondanék?
Alig látni rendőrautót, a közbiztonságot a motoros rendőrök adják. 4 zsaru 2 motoron, golyóálló mellényben, 2 géppisztollyal. Tulajdonképpen az ő megjelenésük döbbentett rá arra, hogy akin bukó van, az vagy külföldi, vagy zsaru.
A parton ittuk meg a kávé-frappé uzsonnát. Feltűnt egy kisebb csődület egy halászhajó mellett, megnéztük. Halat árultak: cápa és kardhal. A kard hosszabb volt mint 1 m. A kisebbik cápa már fogytán volt, de volt még egy kb másfél méteres, darabolásra várva. Ezt látná az ÁNTSZ.
Szerencsére a hotelesek nem tudják a házassági évfordulót, így ma nem rúgtunk be, és egy általuk javasolt étteremben bepótoltuk a tegnapi lemaradást. /szuper halak, polip/ Ma csak 26 km./
Hetedik nap. Behoztuk az 1 nap csúszást, ma nem lógtunk, /a mosás megszáradt/ hanem egy sehol nem hallott úton / Griff infó / elindultunk Monenvassia felé.
Első állomás Leonidio. Itt az út eltávolodik a tengertől, és irányba veszi Lakonia hegyeit. A városkáról nem csak annyit kell tudni, hogy itt az utolsó benzinkút,/ de csak 50 km-ig, utána helyreáll az 5-6 km/kút sűrűség/, hanem azt is hogy az itt közlekedő buszok csak behajtott tükörrel férnek el az úton a falsarkoktól.
Az út egyébként kétirányú. Cosmasig egy völgyben megy az út, néhány olyan kecske társaságában, amik születésük után néhány órával 89 fokos lejtőn követik az anyjukat, és még szopni is akarnak. Miután megnyugtattam Ágit, hogy nem fognak leesni, már nem akarta kihívni az állatmentőket.
Sehol nem olvasott kolostor / mint az Ostrogi/ a hegyben, 2000-es hegyek, és a falu!! Képzelj el egy kézilabda pályányi síkot, egyik szélén egy kőtemplomot, a másik 3 oldalon kocsmák. Az oda és elvezető utcák egy zerge tudását feltételezik az ott lakókról. Meg sem próbáltam lefilmezni, ezt látni kell!!!
Mivel a hőmérséklet rendesen visszaesett / legalább 1000 m-en voltunk / megkockáztattunk a frappé mellé egy-egy cipurót. Ez egy egész tűrhető minőségű pálinka. Már amikor Ági bejött a kocsmába, megállt a levegő, de amikor leöntötte a cipurót….! Viszont kellemes meleg volt, a középen álló vaskályha rendesen be volt izzítva.
Geraki után unalmas út, de lehet, hogy csak el lettünk kényeztetve. Szép lassan ereszkedtünk a tengerig, melyből egy hatalmas szikla állt ki. Monenvassia. Az északi oldalán semmi, az erőd és a város a másik oldalon vannak.
A parton megkerestük azt a teraszos szobát, melyből a legjobb a kilátás a sziklára. Annyira nem volt vendég, hogy lasszóval kergettek. Séta a városban, zergét próbáló utcák, sikátorok. Nem csúnya, érdekes is, de valahogy nem fogott meg.
A szállás melletti tavernában akartunk tintahalazni, a vendéglőst úgy rugdosta fel álmából a szállásadónk /fél hét volt/. Viharos a szél, majd megfagytunk a vacsora alatt. Persze, ha valaki a teraszon ül le. Bagoly az étteremben aludt. / 183 km /
Nyolcadik nap. Javult az idő, kis kitérővel Githio-nál újra a parton kanyarogtunk. Délről megkerültük a Taigetos-t, és visszamentünk az időben. Mani az erődfalvak félszigete. Ez a délre nyúló félsziget mindig szabad maradt. Még a török sem volt olyan elszánt, hogy feláldozzon egy hadsereget – semmiért. Kikötési lehetőség alig, a sziklák szinte függőlegesek a tenger felől. Teljesen kopár vidék, az egyetlen út nem hiszem, hogy a középkorban is megvolt.
A falvak minden háza egy vár, toronnyal, lőrésekkel, és a legfurcsább, hogy a mostani épületek is ugyanígy épültek, épülnek. Biztos, ami biztos, az itt élők tudhatnak valamit.
Areopolinál visszatérünk az olajligetek közé, de a Taigetos nyugati oldala sem a Hortobágy. Egyik kanyar után valami az úton. Fék, megáll, egy szárazföldi teknős. Kikerültem. Védett állat, a mögöttem jövő golfnak intettem, hogy lassítson. Úgy látszik itt nem ritka a jószág, a fickó kiszállt, felmarkolta a kb. 20-25 kg-os teknőst, levitte az útról, és megköszönte, hogy figyelmeztettem. Remélem arra akart menni, amerre vitték.
Valahogy nem akaródzott sokáig a vason ülni, Kardamilli előtt szökőkutas taverna, szoba jelzéssel, egy 1200-as bandit a fedett teraszon, megálltunk. Gyors átöltözés / farmer, papucs /, némi tanulás a tengeri halakról / nevük, ízük, súlyuk, áruk / és már ettünk is. Itt ittuk az áráért a legjobb bort. A 4 szoba sziklába vájva az étterem alatt, terasszal, kilátással a tengerre és a gyümölcsfákra. Bagoly és a suzuki nem vesztek össze. / 226 km /
Kilencedik nap. Irány Kalamata, olajbogyóevés. Állítólag itt a legnagyobb, legfinomabb. Nem találtuk a piacot, konzerv máshol is van.
Ági kicsit besokallt, ne menjünk Methoni felé, voltunk eleget a parton, nagyon sok a kanyar. Átvágtam Pilos felé, ez sem volt egyenesebb. Többet nem adott insrukciót.
Elég meleg lett, ezért úgy döntöttünk, nem térünk le Olympia felé, semmi kedvünk lefutni néhány stadiont. Azért mégis ettünk kalamatai olajbogyót. Pirgos után egy kilátó-parkolóba „dübörögtünk”, és az itt -szerintem- kempingező lakóautós, francia nyugdíjas házaspárra ráhoztuk a frászt.
Kicsit megnyugodtak ősz szakállam láttán, Ági ősz hajának látványa már visszacsalta őket a kocsiból a szabadba. A nagy ijedségre töltöttem nekik egy kis whiskyt. Némi szabódás után anya is megitta, majd nagy tanakodás után előhoztak egy kis tál olajbogyót. Jó üzlet volt, mert Ági elkerülendő a gyors távozást, soha nem eszik. Kénytelen voltam feláldozni magam, tényleg jobb, mint a bolti.
Ma sem akartunk sokat menni, letértünk Kyllini felé. A kikötőben lévő kissé leélt hotel nem vonzott, ráadásul Bagoly éjszakai szállása az utcán lett volna. Nem hatott meg a tök üres hotel ára sem, nagylelkűen az eredeti 80 euro helyett felajánlott 60 is messze felette állt az ár-érték aránynak.
A patrai úton alig 5 km múlva egy meseszép kertben álló apartman, esti cipuróval, reggeli kávéval 50-ért. Az egész út legcsicsásabb szállása volt, simán 5 csillagos hotel. Nem csoda, hogy a fickó a 6 szobából 4-et kiadott. Szép nagy előtető a Bagolyfészek. /246 km /
Tizedik nap. Reggeli szokásos tevékenységem közben kiesett a kezemből a mellé dobandó papír, a ház fölött lökhajtásos gépek húztak el, baromi alacsonyan.
A teraszon kávézó vízhordó megnyugtatott, nem a harmadik világháború tört ki, hanem 9 tűzpiros műrepülőgép tart bemutatót. A törülközőt újra takaró pozícióba helyezve felvilágosítottam, hogy ezek a gépek a mi 30 éves házassági évfordulónkra gratulálnak. Nem igazán hitte el, sőt a tulaj elmondta, hogy ez egy angol kötelék, amely egy hónapig itt gyakorol Kyllini fölött 8-kor és 13-kor, minden nap.
Sajnos Ági mindent értett, így nem úszom meg az ajándékvásárlást.
Gyér forgalom mellett irány a híd. Erre mondják azt, hogy ha már ott vagy, menjél. A híd már ismerős volt. Meglepő módon a megengedett 80 helyett mindenki 60-al ment. Valóban lenyűgöző.
Feledhető reggeliző hely után alig vártam az astakosi utat. / Griff infó / Mesolongiban, okulva az eddigi gyér ellátásból, bevásároltunk egy Lidl-ben. Kenyér, sajt, víz, whisky.
Ági nagy vágya is teljesült: egy igazán érett narancs, sk fáról szedve. Nem „polcérett”, nem boltból, nem piacon. Az egyik, már szüretelt ültetvénynél láttunk néhány szedetlen fát. A gazda valamit piszmogott egy ott lévő fóliasátornál, megkérdeztük szabad-e. Még zacskót is hozott, nem akarta elhinni, csak 1 kell.
Astakos előtt sajnos egy szeméttelep rontja az összképet, de gyorsan el kell felejteni. Maga a halászfalu is csodás, de én még nem láttam ilyet sehol /horvát tengerpart, francia riviéra /. Apró szigetek tömege, amelyiken elfér, kis templom… Ide vissza kell jönni!
Csodás környezetben, egy bezárt kemping éttermének teraszán megettük az ebédet / kenyér, sajt /, és a tulajjal kölcsönös kínálgatások során lemostuk némi helyi borral.
Lassú menetben tovább a parton Palerosig. Tényleg gyönyörű! Gyors 27 km múlva átmentünk a prevezai alagúton. Semmi extra, de jobb is, mert ha itt érdekesség van, az vízbetörés. Valószínűleg nem a 4-es metró tervezői-kivitelezői dolgoztak itt.
Úgy döntöttünk, ma már nem megyünk át Korfura, minek kapkodni. Letértünk Parga felé. Beértünk a kikötőig, ahol egy motorparkoló tábla fogadott. Ügyes húzás, ki nem állna meg, ha szállást keres.
Csodás kilátással, szépen berendezett szoba, olcsón, főleg ha két napig maradunk. Turista alig, minden működik, maradunk. Kihasználva a pihenőt, mosás. Megkerestük az ajánlott vendéglőt, Medve névre hallgatott. Szerintem a tulajról nevezték el, egész lénye egy nagy mackóra emlékeztetett. Rögtön elneveztem „Sir Grizzly”- nek, ami úgy megtetszett neki, hogy a szokásosnál is több előital és utóétel lett a „ház vendége” kategóriából. Mindenesetre ez volt eddig a legfinomabb halunk. A motorparkoló sajnos tető nélküli, de a tulaj megígérte, hogy nem lesz eső. / 323 km /
(holnap folytatjuk!)
2011. július 10., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése