Még az indulásunk előtt kaptam egy kedves levelet Mártitól, hogy a Narancsparton Szent István arcképe is megtalálható. Küldött róla képeket, ezért saját szememmel szerettem volna látni!
Voltam már Narancsparton párszor, de Szent István domborművén csak átugrottam (magyarán: nem esett le a tantusz mit látok)!
Narancspartra Thessaloniki irányába kell elindulni, tehát úgy, mint amikor elindulsz haza. Sacc 7-8 kilométer múlva jobbra az egyik fenyőfán látsz majd egy Sassos Motorkölcsönző táblát, na ott fordulj le jobbra (balra most egy lakókocsi van és azt hiszem zárt terület)!
Murvás út vezet a partig, hosszú levelű fenyőkkel takarva a tengert. Közelebb érve kis foltokban már látszik a tenger gyönyörű kékes-zöld színe.
Ha még soha sem jártál itt, az erdősáv tenger felöli részének szélén valószínűleg habzsolni fogja a szemed a látottakat! Aki gyengébb szépérzékkel rendelkezik, annak is elég lenyűgöző!
Kis kitérő: Narancsparthoz hasonló helyeket többet is találhatsz Sarti pár kilométeres körzetében. Érdemes körbenézni, hihetetlen élmény az érintetlen partokon, sziklákon sétálni. Csodálatos helyek a szabadság hangulatával!
Jelenleg Narancspart elhagyatott, itt-ott tavalyi sátormaradványok, turista székek hevernek. Van hangulata a dolognak, egyben jól látszik mit kap a természettől és mit hagy maga után az ember.
A sziklába faragott szobrok közül a keményebb anyagból való "fehérek" tűnnek fel először. Sellő, egy Nap, egy akt és egy madár. Közelebb érve persze megtudod melyik alak kit ábrázol!
A fehér sziklákkal szemben egy delfin látszik és mögötte a "mi" Szent Istvánunk!
Világossá válik, hogy Mártinak igaza van és az is, miért siklottam át rajta! A faragáshoz kiválasztott szikla puhább, inkább murvás fajta. Könnyebb vele dolgozni, de az idő hamarabb végez vele! A dombormű fölé írt "Szent István" már alig látszik, egy külföldi számára kivehetetlen.
Felmászunk a partra, beülünk az autóba, irány Sarti.
Kiülünk hallgatni a tengert, közben a Nap egyre melegebben süt. Pólóban, napszemüvegben olvasok. Estére az arcom piros, a nyakam leégett.
2008. március 22., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése