Indulás Sartiról

Reggel 7:30-kor nyit a pék. Hozzá igazítottuk az indulást.
Beleszerettem a spenótos és krumplis "süteményeibe".

Thessaloniki előtt tankolunk, a határig semmi érdekes.

A görögök a szokásos udvariassággal búcsút intenek, a macedónok pecsételnek, megkérdik merre megyünk, majd utunkra engednek. Számoljuk a macedón útdíjra félretett pénzünket, pont nem lesz elég.

Semmi vész, határ után ott a bank. Egyetlen bibi, hogy a kisasszony nem akar fémpénzt váltani nekünk! Arra bíztat, fizessünk a kapuknál euróval, de ezt már ismerjük (nem kérjük). Miután tágítunk, megkapjuk a dinárokat! Te se hagyd magad, állj ellen a bankosoknak! :o)

Macedóniában semmi... Tényleg.

Érkezés a macedón-szerb határra. Előttünk két német kocsira rászáll 5-5 kék ruhás vámos. Hm...
Mi is sorra kerülünk, kérik a papírokat, pecsét, vámvizsgálat: várunk türelmesen. Észrevesz az egyik kék, és integet: menjünk csak nyugodtan!
Lassan elhaladunk, nem látok germán vonalakat a vizsgált autó vezetőjén, inkább helyi csempésznek néz ki. OK, semmi vész, vaklárma! :o)

Rátapadunk pár helyi autósra, futnak a kilóméterek. Egy hét telt el Koszovó elismerése óta, nem veszünk észre semmit. A szerb határ előtt tankolunk egy nagyot, aztán irány a "hivatal". Olyan gyorsan jutunk át, mint amikor jöttünk.

A magyar határon kinyitják az autót, megkérdik hol voltunk, cigaretta és alkohol után érdeklődnek. Elég egyértelmű honnan érkeztünk, bakancsok, görög feliratú műanyag zacskó, benne a pék termékeivel. Egyeztetjük milyen az idő lent, még egy bekukkantás a másik ajtón, mehetünk!

Összefoglalva az utat: Sarti - Budapest 12 óra, Koszovó szelleme lehet hogy él, mi nem találkoztunk Vele! (kop-kop-kop)